mesélték

2013 január 23. | Szerző: Delfin |

Barátnőm mesélte, hogy egy alkalommal szokásos meditációja során egy érdekes látomásban volt része. Egy sivatagban találta magát. Közel-távol sehol senki. Nagy meleg volt. Már csak vonszolta magát előre. Rettentően szomjas volt. Annyira elcsigázott volt már hogy nem bírta tovább, majdnem elesett, amikor távolban meglátott valamit..ez egy kis erőt adott neki a tovább menéshez. Egyszer csak közelbe ért amit látott.Egy őzike volt….egy gyönyörű hibátlan őzike…nem értette,mit keres a sivatag közepén egy őzike…ezután tovább ment. Nagyon meleg volt, ismét erőt vett rajta a kimerültség. Már csak bukdácsolt míg végül elesett…a sivatagnak kemény szikár földje volt, nem homok. ..mközben ott hevert, egyszer csak ott termett egy kis öreg ember és vizet adott neki….itt véget ért a látomás. A meditáció végén megtudta, hogy az őz és az öregember szimbólumok voltak…