rettegés

2013 január 29. | Szerző: Delfin |

Pár perc várakozás után felszállt a buszra. Szokásosan egyhangúnak indult az utazás. Hirtelen odanézett a túloldalon kapaszkodóra. Nagyot dobbant a szíve. Egyre hevesebben kezdett verni. Felismerte őt. A kelleténél tovább volt rajta a tekintete.Utána gyorsan másfelé nézett..de már késő volt… Az illető is megérezhette, hogy nézik. Találkozott a tekintetük… mindketten tudták, hogy felismerték egymást. A lány szíve majd kiugrott a helyéről. Egyre nagyobb rettegés lett úrrá rajta. Eszébe jutott az a sok gyanúsítgatás és az azt követő cirkuszolás. A beteges mánia, miszerint mindenki zsebében gázspray van és támadni fog, tehát meg kell verni… a minden és mindenki ellen irányuló hatalmas agresszivitás. A sok megaláztatás. A nézési korlátozások  a beteges féltékenykedés miatt. a fia ellen elkövetett agresszió – koholt vád alapján.  A nagyon nehezen, többszöri nekifutásra sikerülő kilakoltatása…..azóta sok év telt el. Úgy érezte, hogy a sebek begyógyultak már…Nem gondolta volna, hogy még ilyen nagy hatással lehet rá ez az ember…majd átvillant az agyán, hogy most mi lesz? Maradjon a busz védelmében, vagy szálljon le. De mi lesz leszáll utána?..Elkezdett fohászkodni a Jóistenhez, hogy most mit tegyen, segítsen neki…egy pillanattal később szinte lökésszerűen lelendült a buszról, éppe,n mikor már csukta be az ajtót. Majdnem elesett a gyors földet éréstől. Meglepetten felocsúdott, mint médium a transzból és lopva körülnézett….nem volt ott …. tovább ment a buszon. A félelem maradék erejével elkezdett futni az ellenkező irányba. Futott, futott mig bírta szusszal. Nem nézett semmerre. Megállt pihenni, hogy kifújja magát… ott állt Ö, maga a Sátán, tőle 5 méterre. A busznak körforgalma volt azon a szakaszon…állt megsemmisülten, mint aki tudja hogy itt a vég… csak nézte azt a mély barna szempárt, gondolatai eltűntek, megszűnt a tér – idő… a lány nem érzékelte mennyi idő telt el a totális megsemmisülés állapotában. Arra ocsúdott fel, hogy ráköszön és felszáll a következő buszra…